Újabb adatok a Kolozsvár-Zápolya utcai 10. századi temető régészeti és embertani hagyatékából a radiokarbon vizsgálatok tükrében : Észrevételek az Erdélyi-medence 10. századi településtörténetéhez

• DOI: 10.55722/arpad.kiad.2020.1_16
• Publication Date: 2022-11-09T13:47:38Z
• Authors: Erwin Gáll; Attila Türk; Szabolcs Nagy; Sarah Peter; Ferenc Wanek; Márk Haramza

A Zápolya utca (néhai Dosztojevszkij utca) név alatt ismert lelőhely Kolozsvár főterétől mintegy 1430 m-re DK-re található, Szamos III., alsó Kövespadnak nevezett teraszának É-i peremén. Mivel a legtöbbet idézett 10. századi erdélyi lelőhelyről van szó, számos elemzés tárgya volt már korábban is, elsősorban abban kontextusban, hogy mikor és milyen körülmények között szállták meg honfoglaló magyarok Erdélyt. 2017-ben múzeumi revízió során előkerült temető antropológiai anyaga, illetve újabb tárgyak (köztük egy szablya) kutatócsoportot hoztunk létre az újra leltározott rendbe tett hagyatékának teljes feldolgozására. munkába napjainkban nélkülözhetetlen természettudományos vizsgálatokat is bevontuk, így összetett elemzésre módunk, amely temetkezések pontosabb keltezését érinti. Ennek eredményeként ma elmondhatjuk, egyetlen sírjának megásását sem keltezhetjük 925‒930 elé, míg felső időhatárát 970‒980 körül húzhatjuk meg. Azt, itt eltemetettek helyben, vagy máshol születtek, mennyi időt tölthettek jelenlegi területén, még nem tudjuk megválaszolni, viszont most csontanyag stabil izotópos (stroncium oxigén) vizsgálata jövőben erre választ adhat majd, miként beazonosított feltárását tervezzük. Ma úgy véljük, Kolozsvár-Zápolya utcai temetőben feltételezhető korai, század első évtizedeiben történt temetkezés (vö. 6. sír keltezése), egyben azt jelzi, migrációs hódítási folyamat eléggé korai időkben érinthette e vidéket. Mint bármely nomád népességnél, hatalomnál, hódítás jellegét közvetlen területfoglalásban kell mérni, hanem más szempontból szükséges értelmezni. Ilyen lehet régió gazdasági erőforrásainak megszerzése (pl. sólelőhelyek), helyben talált népesség meghódoltatása adóztatása mikrorégió 8‒9. szláv lelőhelye-inek elterjedési térképe), legelőterület-szerzés stb. Erdély esetében ezt folyamatot nagymértékben segít(het)te régi római útrendszer fennmaradt része, amelyhez kolozsvári honfoglalás kori temetők földrajzi elhelyezkedése töké-letesen illeszkedik, amint részletes elemzésünkben kimutattuk. Tömeges beköltözéssel azonban időszakban továbbra számolhatunk. Itt fontos hangsúlyoznunk általánosan Erdélyi-medencében, speciálisan pedig Kis-Szamos völgyében rendkívül sok nagyfelületű megelőző feltárás utóbbi két évtizedben, ám lelőhelysűrűsége ennek ellenére gyakorlatilag semmit változott. Továbbra megfigyelhető szubbotci jellegű leletek hiánya, leletegyüttes 11. sír) teljesen egyedi jellege korszak hagyatékában. Mindez sor tisztázatlan kérdést eredményez akkor ha utóbb említett jelenségre egyre gyarapodó avar leletpárhuzamok talán magyarázattal szolgálnának. Arra kérdésre, klasszikus anyaggal jelentkező etelközi szállásokról beköltöző átvonulásának bizonyítékai ‒ több kutató valószínűsítette ‒, hagyományos régészeti módszerekkel jelenleg rendelkezésre álló leletanyag időrendje alapján válaszolni, de tartjuk valószínűnek. radiokarbon kormeghatározása csontváz életkorának összefüggései elsőként sikerült biztosan kimutatnunk, Erdélyben temettek el keleti, szálláson születetteket. Dolgozatunk végén szorosan kapcsolódnak ehhez témához hágók beköltözésben játszott, feltételezett szerepét tárgyaló megállapításaink.